oktinfszaboe

Virtuális doboz

2011-05-07T12:39:00.000-07:00

Letölthető egy alkalmazás, mely nagy segítséget nyújthat számos helyzetben. Mi ez az alkalmazás és mire jó? http://www.dropbox.com/

„Mindig elfelejt valamit?” – teszi fel a kérdést az alkalmazás bemutatására szolgáló videó. E kérdésre kíván megoldást nyújtani egy ingyenesen letölthető, tulajdonképpen fájlok tárolására alkalmas program.
Az alkalmazást úgy kell elképzelni, mint egy dobozt, amelybe mindenféle számunkra hasznos és gyakran kellő „dolgokat” „dobálhatunk bele.” Amiket beletettünk bárhonnan elérhető (a program letöltésével egyéb eszközeinkre is) okos telefonnal, laptoppal stb…
Így ha az egyik családtag elutazik, nem szükséges a korlátozott lehetőségekkel rendelkező e-mail fiókot használni a digitális fényképek hazaküldésére, elég beletenni a „dobozba,” melyet az otthon maradt családtag már láthat is.
Így hasznos lehet „bedobozolni” mindazt, amit egyébként elektronikus adathordozón (pl. pendrive) vinnénk magunkkal. Oktatásban is kiválóan alkalmazható. Ha egy osztálynak van egy ilyen doboza, akkor ott minden, a tanulmányaikhoz szüksége és érdeklődésüknek megfelelő anyag megosztható, melyhez az osztály tagjai otthonról is hozzáférhetnek. Így zárttá, biztonságossá válhat a fájlok megosztása egy-egy csoportban is!

Se kép, se hang – az adatok elszálltak

2011-04-13T22:36:00.000-07:00

Bosszantó nem? Már majdnem kész a szakdolgozat, mikor egy rövid hatásszünet után a képernyő fekete lesz. Biztos… lemerült… gondolnánk. Hálózatra csatlakoztatjuk, majd próbálkozunk a bekapcsolással. Nem reagál. A pánik kezd eluralkodni…. Már hatalmas méreteket ölt… Végül megsemmisülve ülünk, és azon gondolkozunk, honnan tudnánk egy informatikust keríteni, aki meg tudna menteni minket.

Magunkat is meg tudjuk menteni, egyáltalán az ilyen helyzetek elől, el sem kell őket szenvednünk. (Biztonsági másolat…nem árt, ha van) Ha az ember „csak” felhasználója az Internetnek, a számítógépnek, akkor tisztában kell lennie néhány alapvetéssel. A mai világban hol szerezhetjük meg ezen ismereteinket?

Remek oldal a http://www.biztonsagosinternet.hu/

Itt a felhasználó egyszerűen, gyorsan hasznos tanácsokhoz juthat. Egészen a legalapvetőbb tudnivalóktól kezdi a magyarázatok taglalását, melyek nemcsak a vírusok elleni küzdelemben kiválóak, hanem egyéb területeken is.

A világrengető weboldalak

2011-04-06T00:09:00.000-07:00

Valóban? A maguk „korában” igen. Ahogy az oldal írja: pánik, izgalom, várakozás. Mind jelen lehettek egy-egy weboldal születésénél. Volt, hogy botrányt keltettek, de olyan alkalom is akadt, amikor ezreket láncoltak a számítógép elé.

Az oldalon egy rangsor található, arról a tíz lapról, melyek az egész világon rendkívül népszerűek és bizonyos értelemben az emberek szokásait is megváltoztatták. Fokozva izgalmunkat 10-től visszafelé olvashatunk róluk. A rangsor okoz meglepetéseket, de az lett volna a legfurcsább, ha az első helyet nem a Google kapja.

Hat gondolkodó kalap

2011-03-15T14:28:00.000-07:00

Heves vita = a szavak tömkelege suhan el egymás mellett, a hangzavar már – már a tetőfokára hág. Még ha a felek meg is hallgatják egymást, és nem vágnak egymás szavába, akkor sem hallják valójában, mit is mond a partnerük.

Nem tudják hallani. Csak a saját nézőpontjuk lebeg a szemeik előtt. Ezt a problémát ismerte fel az amerikai pszichológus Edward de Bono és alkotta meg módszerét, mely egy olyan technika, ami a párhuzamos gondolkodást segíti elő. Bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hat_gondolkod%C3%B3_kalap

Maga a szócikk vélekedik úgy, hogy a módszer elég „mesterkélt”. Valóban. Az európai gondolkodás menetét szinte teljesen felrúgja. Kissé erőltetett, szerepjátékhoz hasonlítható folyamatot rajzol e módszer szerinti döntéshozatal egy-egy vitában vagy probléma megoldásában. Nehéz úgy szemlélni egy ilyen, számomra új útját a problémamegoldásnak, hogy nem láttam egyetlen élő példát sem. Például, hogy egy adott témában honnan hová lehet eljutni ezzel a módszerrel? Mennyiben lehet valóban hatékonyabban és időtakarékosabban részt venni a megbeszéléseken? Végül születhet reális döntés? Ami még kérdésként felmerült bennem, hogy ezzel a módszerrel is ugyan az a végeredménye egy-egy helyzetnek, mint a módszer nélkül? Ha igen, akkor tényleg csak a tárgyalásra szánt időtartam rövidül, ha nem, akkor pedig tényleg a helyes irányba terel?

Úgy gondolom mégsem szabad elzárkózni az új dolgok elől. Ki kellene próbálni. Erre egy megfelelő helyszín lehet éppen az egyetem, ahol tudnánk választani egy türelmes moderátort, aki vezeti a vitát vagy megbeszélést. Akár egy szemináriumon felmerülő feladat kapcsán alkalmazható lenne.

Úgy gondolom, ez a módszer akár egy online felületen is működhetne, hiszen akkor a leírtak „nem szállnak el”, mint a szavak, visszakereshetőek a tények, az ellenérvek stb. Csak hat ablak vagy fórum kellene egyazon felületen és már indulhatna is a vita.

A tanár szerepe a konnektivista tanulásban

2011-02-23T14:01:00.000-08:00

A frontális osztálymunka a múlté?

… az osztályteremben eluralkodott a „káosz”, füzetek repülnek keresztül a termen, melyek áldozatul estek a tegnapi kosármeccs modellezésének. A sarokban heves beszélgetés folyik, (ami már egy hete téma) a legújabb számítógépes játék fejlesztéséről és telepítési problémáiról. Egy másik csoport összetolt két padot és képeket nézegetnek telefonon, amik két napja készültek a hegyekben egy kirándulás során. A képek iránt érdeklődők nagyokat nevetnek a vicces részleteken és ámulva figyelik a kommentárt, majd a túra fárasztó voltát bizonyítva a telefonba épített GPS segítségével megjelenítik az útvonalat. Pár perccel később a pénteki buli emlékei is felvillannak. Vannak a teremben olyanok is, akik lázasan bújják a füzeteiket, felelésre számítva, de olyan is van, aki alszik a padon.

A folyosón valaki közeledik… JÖN! – ordítja egy fiú, miközben a „felfordulást” igyekeznek megsemmisíteni… sikertelenül.

Az óra elkezdődik, melynek az elején a tanár elmondja milyen rossz szemmel nézi, ha nem „rendesen” várják az óra kezdetét. Továbbá, ha a mobiltelefonokat nem kapcsolják ki és a padok nem egyenesen a tábla felé néznek. Felelés következik, majd a következő lecke feldolgozása, melyhez a tanár vázlatot diktál….

Valóban „káosz” volt vagy éppen információt osztottak meg egymással? Hatékony lesz az a vázlat? Az igaz, hogy nem a tanórához köthető volt a diákok társalgási témája, hanem az érdeklődésüknek megfelelő, ám nem lehetne éppen ezt az érdeklődést felhasználni?

A konnektivizmus egy lehetőség, mellyel a fenti mesében megjelent, „Z” generáció tanulási folyamata talán hatékonyabb lehet, mint frontális osztálymunkában és még a mobiltelefont sem kell kikapcsolni. Természetesen a tanárnak szemléletváltásra lenne szüksége, esetleg a tantestület – az osztályt tanító – tagjaival is összedolgozhatna. Miként valósulhatna meg? A web2.0-ás alkalmazások lehetővé teszik a változatos feladatok megoldását, ezzel a tanulók értékelése is átalakul, egyéni fejlesztésre is lehetőség nyílik, stb. Természetesen hátránya is van, hiszen az amúgy is a számítógép előtt ülő tanulók, még az iskola miatt is a képernyőt kell, hogy nézzék.

Az eddig formális tanulásnak nevezett folyamat határai kiszélesednek és talán már az informális és nem formális tanulással is összemosódnak. Felmerül a kérdés azonban, hogy eddig a tanulók milyen arányban tanultak formálisan illetve más módon? Már az Internet adta lehetőségek kivették a tanár kezéből a tudás átadásának monopóliumát (talán már a könyvek is). Felismerve ezt a jelenséget és kihasználva a fiatalok IKT iránti érdeklődését, a tanulás hasznára fordítható iskolán kívüli kooperációjuk és a több feladattal való egyidejű foglalkozási képességük.

A tanár, mint facilitátor jelenhet meg. Adott esetben egy csoportot több tanár is segíthet, fejleszthet. Felső tagozatban, és középiskolában egy-egy tantárgy órái személyes találkozást igényelnek (jogszabály szerint), a tanulást viszont nem határolhatja és nem is határolja a csengőszó (házi feladat, szorgalmi feladat, házi dolgozat, projektmunka stb…). Így a tanár kreativitásának sem lehet határa a hálózati tanulást előtérbe helyezve.

Gondolataim a konnektivizmusról

2011-02-08T14:31:00.000-08:00

E heti feladatunk: gondolattérkép a konnektivizmus középpontba állításával. Mindmaster alkalmazással kellett elkészíteni. Egy évvel ezelőtt regisztráltam az említett alkalmazásra és mint a legtöbb ingyenes szolgáltatás, előbb – utóbb fizetőssé válik. Mikor új térképet akartam készíteni, kiírta, hogy erre már nincs lehetőségem. Így Edraw programmal készítettem el:

Mikor nekiláttam, rengeteg fogalom, többnyire rendszertelenül, keringett a fejemben. A fogalomtérképpel így a célom, a leglényegesebb vonások megjelenítése volt.

Behálózva

2011-02-08T12:28:00.000-08:00

Ezzel a címmel jelent meg Barabási Albert – László világhírű könyve, mely hálózatkutatási eredményeit összegzi. Bár megírása egy hónapot ölelt fel – a Hargita szívében – az ezt megelőző munkássága nagy múltra tekint vissza. Az erdélyi születésű tudós e „fiatal” tudományterület, a hálózatkutatás úttörőjeként tartható számon.
Előadása rendkívül közérthető, aprólékosan, mégis lendületesen mutatja be kutatási területét. Teszi ezt úgy, hogy kezdve az emberi test hálózatának bemutatásával, felvázolja a biológiai-, majd a terroristahálózatokra hozott példával betekintést enged a társadalmi-, végül az Internet és a világháló fogalmainak tisztázásával és példáival eljut a technikai hálózatokig. Minden példáját a hétköznapi életből hozza, melyeket világosan, több szemszögből elmagyarázza, szemlélteti.
Lehetséges továbblépési irányt is mutat, mely a hálózatkutatás hasznát, illetve kapcsolatát vázolja fel más területekkel. Például a közösségek feltérképezésével, vagy az emberi mozgások „leírásával” esetlegesen egy-egy vírus állítható meg, ha ismerjük annak terjedési ütemét és irányát a kapcsolatok (hálózat) feltárása következtében.
A fizikus közvetlensége, visszafogottsága közelebb hozza a nézőhöz e tudományterület bonyolult összefüggéseit és talán felkelti az érdeklődést mind a könyv, mind pedig a tudományterület iránt:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/09/17/19/Beszelgetes_a_klubban__Vendeg_Barabasi_Albert_Laszlo.aspx

vagy

Bár a folytatás váratott magára…

2011-02-04T09:25:00.000-08:00

Pontosan egy éve nyitottam ezt a blogot. Új félév, sok új cél és kihívás vár rám pedagógia szakosként….- ezzel a címmel, kissé tétovázva kezdtem belevetni magam egy új terület megismerésébe az ELTE hallgatójaként. Szorgosan regisztráltam a web2.0-ás alkalmazásokra – fogalmaztam így akkor – mely szinte átláthatatlan hálózatot kezdett alkotni. Minden alkalmazás összekapcsolódott, egy-egy munka során kiegészítették egymást. Betekintést nyerhettem az Internet adta lehetőségekbe, azok oktatásban való felhasználhatóságukba és természetesen hátrányai is feltárultak előttem. Lezárult a félév, a bejegyzések száma egyre csökkent, majd azt gondoltam ezt a blogot már nem fogom folytatni. Bár nem töröltem le, olvasóim eltűntek.
Új félév, sok új cél és kihívás vár rám neveléstudományi MA szakosként… írhatnám újra egy kis változtatással, hiszen nagy lendülettel vetem bele magam egy új konnektivista kurzus feladataiba, már a Pécsi Tudományegyetem hallgatójaként.

E-portfolió

2010-05-08T12:10:00.000-07:00

„Az elektronikus portfolió arra szolgál, hogy a tanulók a tanulmányaikhoz kapcsolódó saját
dokumentumaikat egy helyen összegyűjtsék.” – hangzik a definíció. Ám én úgy gondolom, ennél jóval több lehetőséget rejt magában. Akár már általános iskola 1. évfolyamától használható. Nemcsak összegyűjthetőek a dokumentumok, esetleg multimédiás tartalmak, hanem rendszerezhetőek, állandóan frissíthetőek. A szülők, a tanárok és a diákok maguk is figyelemmel kísérhetik fejlődési folyamatukat, állandó visszacsatolást kapva arról.

Az Iskolapad (www.iskolapad.hu) keretein belül, egy bizonyos Mahara rendszer áll fejlesztés alatt, melybe rövid időre betekintést nyertem. (www.iskolapad.hu/eportfolio/) Ez egy e-portfolió létrehozására alkalmas rendszer.

A kezelőfelülete első ránézésre nem tűnik bonyolultnak. Belemélyedve azonban kívánni némi magyarázatot. Valószínűnek tartom, hogy a tanári instrukció, a rendszerezési szempontok megkönnyítik a tanuló dolgát. Próbálgattam feltölteni dokumentumokat, melyek egyszerűen mappába rendezhetőek, ide-oda „pakolhatóak”. Egy bizonyos nézet beállításánál azonban már akadt némi problémám. Itt megadhattam, hogy a felhasználók közül ki láthassa a munkáimat és ilyen jellegű szokásosnak mondható kérdésekkel találtam szemben magam először, majd rendszereznem kellett volna dokumentumaimat és egyéb fájljaimat.

Az alkalmazás hasznosnak ígérkezik. Egy mélyrehatóbb megismerés után gördülékenyen kezelve a felületet az elektronikus portfolió minden előnyét magában foglalja.

Web2 ppt

2010-05-05T05:05:00.001-07:00

Web2 ppt

View more presentations from szaboe.

Tematikus terv

2010-05-01T04:32:00.000-07:00

A félév egyik feladata volt, hogy készítsünk tematikus tervet. Tantárgynak a technika és életvitelt választottuk. Ezen belül egy félévet (8óra) dolgoztunk föl 5. évfolyamon.
Úgy gondolom, ebből a tantárgyból a klasszikus tematikus terv készítésének módszere nem valósulhat meg részben az alacsony óraszámra való tekintettel, részben pedig a tartalom jellegéből adódóan.

A terv 3 nagyobb egységet foglal magába:
- háztartási kultúra
- gazdasági kultúra
- egészségkultúra
Ezeken túl természetesen egy bevezető és egy összefoglaló óra is helyet kapott.

Minden órát 6 nagyobb szempont köré csoportosítottunk:
- téma
- tananyag
- tevékenység
- eszköz / szemléltetőanyag / IKT-támogatás
- módszerek
- feladatleírás

A terv bővebben olvasható a https://docs.google.com/Doc?docid=0Afen7ko7O9_YZGZzdzJmdnJfNjNjNmozcnZkdg&hl=en oldalon.

Nehéz előre látni, hogy mi történhet majd 3 óra múlva, lesz-e csúszás, minden belefér-e a félévbe. A terv természetesen bármikor felborulhat, ám mégis irányt mutat egy pedagógusnak munkája során. A következő óra vázlatának elkészítésekor nagy segítséget jelenthet, ha már van egy ilyen jellegű dokumentumunk.

Jelenleg az elkészítés során is felmerültek bennem ezek a gondolatok. Átfogóan, szinte felülről kell ilyenkor a tantárgyra tekinteni. A részletekben elveszni végzetes lehet, mivel olyankor túltervezhetjük magunkat.
Csapatban dolgozni sokkal jobb, bizonyítja ezt az elkészült terv is. Mindenki javaslataival hozzájárul a munkához és azokba a „csapdákba”, melybe az ember beleeshet egyedül, így nem fordulhat elő.
Véleményem szerint a legnagyobb nehézség egy ilyen jellegű munkában az, hogy egy adott témához a legmegfelelőbb módszert és eszközt megtalálja az ember.

Az OFI-ban hallott előadásról

2010-05-01T03:06:00.000-07:00

Hunya Márta: Egy iskolai önértékelő keretrendszer fejlesztése címmel tartott nekünk előadást. Az előző bejegyzésemben már említett projektről hallhattunk. A tartalomból osztanék meg pár gondolatot.

A 21. század már olyan újításokat követel, melyek terén Magyarország lemaradásban van. A közoktatás informatikai fejlesztésének hajnalán az élvonalban tudhattuk magunkat, ám ez a fejlődési ív hamar megtört. A LLL meglapozásához, a digitális kultúra fejlődéséhez, a pedagógiai folyamatok korszerűsítéséhez egy olyan oktatási reformra van szükség, mely előrelendíti a fejlődést.

A projekt tervezői megfogalmaztak egy olyan problémát, mely szerint nincs átfogó képük az informatikai fejlesztések hatásairól, folyamatairól. Éppen ezért monitorozásra van szükség két szinten: állami és iskolai szinten.

A hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintése után kiderült, hogy a monitorozás főleg az oktatás minőségére koncentrál, hogy miképpen lehet IKT eszközök, tanításba – tanulásba való bevonásával magasabb színvonalú az oktatás. A középpontban a tanulói tevékenységek és az iskola fejlődésének lehetőségei állnak.

Számos monitorozást és önértékelési keretrendszert is áttekintettek, mely lendületet adott a munkához. Pl.: Self-evaluation Framework és a hozzá kapcsolódó ICT Mark minősítési rendszer. Ezt a rendszert beágyazták a Next Generation Learning Charter nevű kezdeményezésbe. „Ez a rendszer ösztönzött minket arra, hogy egy online, interaktív eszközt fejlesszünk az önértékelés támogatására, olyat, amelyben az iskola IKT-fejlettségét jellemző pozitív, orientáló jellegű állítások közül kell választani.” Az eszközhöz fejlesztési javaslatok kapcsolódnak, mely utat mutat a fejlődni kívánó intézményeknek. Az önértékelés ösztönzésére díjat hoztak létre, melynek neve: „Innovatív Iskola” és ennek három fokozata van.

Az Európai Iskolahálózat irányításával is készült egy Értékelési keretrendszer, mely 3 fő részből áll. 1. Feltételek, 2. Használat, 3. Eredmények. A válaszadáshoz össze kell gyűjteni a forrásokat és a bizonyítékokat is. Ebben hasonlít az angol eszközre. Az előadás során az eszköz bemutatásra került.

Az előadás konklúziója tehát, hogy a számszerűség helyett minőségre kell törekedni; osztálytermi folyamatokra kell koncentrálni, 3-5 dimenzióval kell az iskola működését lefedni, vizsgált területeknek összhangban kell lenniük a hazai és nemzetközi stratégiai, oktatáspolitikai célokkal; önértékelésnek magának is fejlesztő jellegűnek kell lennie.

Látogatás az OFI- ban

2010-04-20T00:29:00.000-07:00

Borongós idő, szakadó eső… egy ernyővel ballagtam az OFI felé. Mások is így tettek. Mikor összegyűltünk, már indultunk is az 5. emeletre…

Az Oktatáskutató – és Fejlesztő Intézetben tett látogatás méltán mondható hasznosnak. Az előadás interaktív volt, érdekes, mely során számos új alkalmazást ismerhettem meg.

Az előadó egy olyan projektet mutatott be nekünk, mely egyre több iskolát vonhat be, hogy ők is az IKT eszközökkel segített tanulást támogassák, és gyakorlatban megvalósítsák. Élőadásában aktívan részt vehettünk, sőt számos feladatot kaptunk, melyeken csoportokban kellett dolgozni. A számomra új alkalmazásokat rövid videók mutatták be, elmagyarázva azok használatát és főbb jellemzőit.

  

Összességében úgy gondolom, hogy megérte, hogy abban a borongós időben, bőrig ázva elsétáljak meghallgatni ezt az előadást.

Javaslat

2010-03-28T07:21:00.000-07:00

Találomra választottam egy Pedagógiai Programot, melyben a következő kifejezéseket kerestem: "információs társadalom", "számítógéppel segített tanulás", "digitális", "multimédia", "Internet". Az előző bejegyzésben már ismertettem, hogy mire jutottam. Röviden leírnám: semmire, ugyanis semmiféle utalást nem találtam a kifejezések e formájára.

Nehéz helyzetben vagyok. Az intézmény profiljából adódóan valahol érthető, hogy nem helyez hangsúlyt az IKT-ra, ellenben céljai között megtalálhatóak a következők: a tanulók „Legyenek képesek a kor kihívásainak megfelelni és önmagukat permanensen képezni. …tanulóink az iskola befejezése után megtalálják helyüket a társadalomban…képessé kell tenni őket, hogy a világból érkező információkat befogadják és azokban tudjanak eligazodni” Továbbá megfogalmazza, hogy az iskola igyekszik felkészíteni a tanulót arra, hogy könnyen beilleszkedhessen a XXI. századba. Ezek a célok megállják a helyüket a mai világban, ám a dokumentum további részeiben nincs szó arról, hogy a XXI. század elvárásainak milyen módon fognak megfelelni a tanulók, illetve, hogy az őket érő információkban miképpen igazodnak majd el. (A többi, itt nem ismertetett cél megvalósítására természetesen található leírás, tervezet, nem általánosan értettem a fenti két mondatomat.) Úgy gondolom, hogy közvetetten megjelenik a célokban az információs társadalom, csak a pedagógusok, mint digitális bevándorló még nem tudnak vele mit kezdeni.

Bátorkodom pár javaslatot megfogalmazni, melyek arra irányulnak, hogy a tanulók életébe miképpen lehetne beépíteni az információs és kommunikációs technikát, hogy valóban képesek legyenek beilleszkedni a XXI. századba.

A nevelő-oktató munka pedagógiai eszközei és eljárásai című részben érdemes lenne egy olyan pontot megfogalmazni, mely előtérbe helyezi a számítógéppel segített tanulást, a multimédiás tananyagok és az Internet nyújtotta lehetőségek kihasználását a tantárgyakban és azokon átívelve. Az iskolának van állandó multimédiás terme, tehát a megvalósításnak nincs akadálya.

Jelenleg az intézmény rendkívül fontosnak tartja a közösségfejlesztést. A web2.0-ás alkalmazások lehetőséget nyújtanak diák-diák és tanár-diák közötti kapcsolatépítésre. Eddig az iskola falain belül megvalósuló programokkal, hagyományokkal igyekezett megvalósítani, az ikt-s eszközök segítségével azonban az iskola falain túl is lehetőségük nyílik a diákoknak kooperálni. A hátrányos helyzetű tanulókra gondolva, szükséges egy pár számítógépet biztosítani állandó használatra az iskolán belül, hogy ne maradjanak ki a közösség „online ügyeiből”.

A tehetséggondozás és felzárkóztatás hatékonyabbá tehető, ha nemcsak az iskolában zajlik, hanem azon kívül is. A tanárral kommunikálhat a diák, ha problémája van, aki segítheti, javíthatja munkáját. A tehetséges tanulókat több feladattal láthatják el, hiszen online a feladat javítása és értékelése is könnyebb, személyre szólóbb lesz.

A diákok észre sem veszik és a rendszeres számítógép használat során olyan dolgokat tanulnak meg, melyek a későbbi munkájuk során is hasznukra válhatnak. Nem biztos, hogy e mellett szükség van külön informatika órára, hiszen irányított feladatokkal, minden olyasmi megtanítható szaktárgyi kereteken belül, melyek szükségesek az alapvető IKT használathoz és a XXI. századba való beilleszkedéshez.

Tervezés az oktatásban

2010-03-23T03:41:00.000-07:00

Megtervezzük a házunkat, a nyaralást, beosztjuk az időnket, átgondoljuk a holnapot és reflektálunk a tegnapra. Hogyan lehet legközelebb jobb, amit tegnap elrontottam? Milyenre tervezem azt a házat, hogy 10 év múlva is szeressek benne élni, és otthonként gondoljak rá? Életünk tele van tervezéssel. Vannak megvalósult tervek és olyanok is, melyek nem jöhettek létre. Ekkor újragondoljuk őket és megkeressük a hibákat.

Az oktatásban, éppen úgy, mint életünk más területein szerencsés, ha van egy jó tervünk, egy olyan dokumentumunk, melyhez tarthatjuk magunkat, mely irányt mutat. Ezt azonban csak akkor érezhetjük megfelelőnek, ha létrejötte közös megegyezésen, elveken alapul és természetesen igazodik a szabályozásban felette álló dokumentumokhoz.

A pedagógiai program minden iskolának sajátja. Vannak a törvény által előírt kötelező tartalmi elemei, de ezeken túl az iskola elég sok szabadságot kap.

Mi az Informatika az oktatásban című kurzus keretein belül arra voltunk kíváncsiak, hogy egy szabadon választott pedagógiai programban milyen kontextusban jelennek meg a következő kifejezések:

"információs társadalom"

"számítógéppel segített tanulás"

"digitális"

"multimédia"

"Internet"

Véleményem szerint gyorsuló világunkban már elég korán szembesülünk az informatikai tudás fontosságával. A munkaerőpiacon való elhelyezkedési esélyeink nagy mértékben nőnek, ha kompetensek vagyunk e területen. Az iskolák vajon már felismerték ezt a jelenséget, illetve beépítették tervezési dokumentumaikba valamilyen formában?

Találomra választottam egy pedagógiai programot. Egy szakközépiskoláét. A dokumentum nagyon alapos, figyelt a részletekre, a helyes kidolgozásra, de nem jelentek meg az említett kifejezések. Legalábbis az általam vizsgált formában nem. Utalást találtam multimédia teremre és korlátlan Internet használatra, ám ezek nem épültek be szervesen az oktatásba.

Vajon hová lehetne beépíteni? Milyen formában? Erre keresek választ a következő bejegyzésemben.

Válaszaim a dilemmára

2010-03-14T10:40:00.000-07:00

A számítógép elmagányosít, rombolja a személyes kapcsolatokat. Ha valaki így vélekedik, akkor ő biztosan tagadná a számítógéppel segített tanulás társas létét is. Nem állítom, hogy nincs igaza. Ez egy olyan nézőpont, mely értéknek tekinti a társas érintkezés fizikai környezetben és a virtuális valóságot egy szegényebb közegnek látja. Akár tanulásról van szó, akár kapcsolatépítésről. Fontos neki az élőszó, tanulásban, tanításban azok a pillanatok, melyeket egy számítógép segítségével soha nem lehetne megteremteni.

Szemlélhetjük ezt egy másik nézőpontból is. Ha a számítógéppel segített tanulás társas léte mellett állunk, akkor azt állíthatjuk, hogy a kapcsolatépítés és a társas interakciók virtuális környezetben is hatékonyan működhetnek. Sőt, sokszor szélesebb körű lehetőségeket biztosít az IKT háttér.

A két szélsőséget mutattam be pár mondatban. Keressük a meg a középutat! Úgy gondolom, mindennek a kulcsa a mértékletesség. Ha a tanár megtalálja a számítógéppel segített tanulás és a hagyományos papír alapú tanulás helyes arányát, akkor a kettő kiegészítheti egymást és a tudáselsajátítás hatékonysága is növelhető. A pedagógus direkt és indirekt módon tudja irányítani a tanulási folyamatot az osztályteremben és azon kívül egyaránt. Így a feladatok és a tanuló egyéni érdeklődése mind befolyásolja a tanulás jellegét. Tehát azt, hogy társas vagy egyéni. A projekt - és a konnektivista módszertan társas tanulást segítenek elő és minden olyan módszertan is, mely IKT eszközökkel támogatott. Akkor most választ adtam a kérdésre? Társas tanulási folyamat lenne? Ebben a megfogalmazásban csak akkor, ha a folyamatot a tanár irányítja valamilyen módon. Mi a helyzet akkor, ha a tanuló egyéni érdeklődése vezeti és önszorgalomból utánanéz valaminek vagy olyan hobbija van, mely a számítógép lehetőségeit használja ki? Ezekben az esetekben már nem biztos, hogy a tanuló kooperál. Lehet, hogy fórumokat olvas, hozzászól… ez már nevezhető társas tanulásnak?

A Dilemma című bejegyzésemben négyféle lehetőséget ismertettem a számítógéppel segített tanulás témájában. Az első az otthoni számítógép és lehetőségei, a második az „egy laptop – egy diák”, a harmadik a podcasting végül a negyedik a web 2.0-ás alkalmazások. Most is sorra végiggondolhatnám, hogy melyikben milyen lehetőség rejlik az egyéni vagy társas tanulás megvalósulására, de úgy vélem van pár közös pont, melyek átgondolása válaszlehetőségekkel szolgálhat a kérdésre. A közös pontok az Internet, a tanári munka, tanítási módszerek, a diák motiváltsága és érdeklődése.

Összegezve a lehetőség nyitott, ha a tanuló úgy dönt, vagy a tanár olyan módszert alkalmaz, hogy csoportban dolgoznak, akkor az IKT eszközök ezt lehetővé teszik, segítik. Az is elképzelhető, hogy a tanuló teljesen önállóan tanul és nem is tartja a kapcsolatot másokkal a számítógépen keresztül. Arra jutottam, hogy a számítógéppel segített tanulás egyéni vagy társas léte egy döntés kérdése. Akarok másokkal kooperálni vagy nem? A tanárom kötelezővé teszi ezt vagy nem? Hasznosnak találom vagy nem?

Dilemma

2010-03-08T14:02:00.000-08:00

A mai órán két kérdés merült fel. Az első: A számítógéppel segített tanulás egyéni vagy társas?, a második pedig: Otthoni tanulás - osztálytermi tanulás? Délután gondolkodtam, hogy melyikről is kellene írnom? Izgalmas témának találom a tanulásmódszertant is, ám mégis az első kérdés mellett maradnék.

A kérdés tehát az, hogy ha a gyerek számítógépet használ a tanuláshoz, akkor az egyéni vagy társas tudáselsajátítás? Nézzük meg milyen további kérdések merülhetnek fel ezzel kapcsolatban?

Az iskolában a tanuló kap egy feladatot. Hazamegy, leül a számítógép elé és keresi rá a megoldást. Használ Internetet vagy csak az egyéni gondolatait jegyzi le és szerkeszti egy Word dokumentumban? Ha használ Internetet, felveszi-e a kapcsolatot az osztálytársaival és kér-e tőlük segítséget? Meg tudják-e oldani a feladatot csoportmunka keretein belül? Meddig egyéni és mikortól társas ennek a diáknak a tanulási folyamata?

Egy másik lehetőség, hogy minden diáknak van laptop-ja. Már az osztályteremben is számítógép segítségével tanulnak. Kommunikálnak egymással? Láthatják egymás feladatmegoldásait? Gondolkodhatnak közösen? A feladatot, a tanulást lehetőségük van otthon folytatni. Innentől kezdve megint felmerülhetnek a fent már említett kérdések.

Ma már a technika lehetővé teszi, hogy a tanulónak nem kell egy zárt térben, számítógép előtt ülnie. Hordozható mobil eszközök segítségével, könnyen, gyorsan elérhetőek a friss információk az Internetről. Ez a podcasting. A Z generációnak (1996. után születtek) ezt már nem kell magyarázni, talán az Y-nak sem. Ez a két generáció már igen gyorsan tud nagy mennyiségű információt feldolgozni, mely információk több csatornáról érkeznek. A kis „okos” eszközök segítségével bárhol, bármikor tanulhatnak, informálódhatnak. Tájékoztathatják egymást a legújabb eseményekről vagy éppen a kooperatív munkát segítheti elő? Kell? Hasznos? Nem jó a régi módszer?

Végül itt vannak a web2.0-ás alkalmazások. Megoszthatok, letölthetek, tarthatom a kapcsolatot akár több éve nem látott ismerősökkel de az osztály - vagy csoporttársakkal is. Társas? Egyéni?

Egészen sok kérdőjelet írtam ebbe a blogbejegyzésbe. Ez azt mutatja, hogy lesz min gondolkodnom a héten.

Házi feladat 2.0

2010-03-03T13:26:00.001-08:00

Ki ne ismerné a tanórának azt a részét, mikor a tanár kijelenti, hogy most feladja a házi feladatot. A diákok gyakran különböző kommenteket fűznek hozzá mormogva, kifejezve ezzel nemtetszésüket. (tisztelet a kivételnek) Ha a tanár motiválja őket, felkelti az érdeklődésüket, vagy valamivel érdekessé teszi a feladatot, a hozzáállás máris pozitív irányba hajlik.

Hogyan lehetne ezt az attitűdöt megtartani? Megoldás lehet erre az IKT eszközökkel segített feladatmegoldás, vagy ezek segítségével feladott házi feladat?

A kérdés nehéz, mert ki mit részesít előnyben, a mellé is fog állni. Először is nézzük meg a Falus Iván szerkesztette Didaktika könyv alapján, milyen is a jó házi feladat 1.0! Kutatások bizonyítják, hogy a tanuló minél több időt tölt tényleges tanulással, annál jobb eredményt érhet el. Ebben nagy szerepe van a házi feladattal töltött időnek is.[1] Ezért nagyon fontos, hogy a pedagógus a rendszerességet szem előtt tartsa, továbbá a több rövid feladatot a hosszabbakkal szemben előnyben részesítse. Itt már ki is tértem a tanár szerepére a folyamatban (ha szabad annak nevezni egy-egy házi feladat megoldási ciklust). Először is meg kell határozni a feladatot, melynél érdemes figyelni a gyerekek képességeire (differenciálás), jó ha kapcsolódik az órán tanultakhoz, vagy előkészíti a következő óra ismereteit. A gyerekeket fel kell készíteni a megoldásra, tehát esetleg röviden ismertetni a teendőket, végül értékelni kell a munkát. A feladatok jellegét tekintve lehetnek szóbeli, írásbeli vagy gyakorlati, cselekvést kívánó feladatok.

Ezt a gondolatmenetet követve próbáltam összefoglalni, hogy a házi feladat 2.0 jellegzetességeit. Ami itt a legnagyobb újítás, az IKT eszközök alkalmazása a folyamatban. A cél és az alapelvek hasonlóak az 1.0-ás modellhez. A pedagógus szerepkörét bővíteném. A feladat meghatározásánál a differenciálás mellett javaslatokat tehet, hogy mely alkalmazásokat célszerű használni, vagy kötelezően ki is jelölhet egyet (pl. blog, Wikipédia). A tanár a háttérből követheti a megoldási folyamatot, mivel az IKT háttér ezt lehetővé teszi. Így az esetleg nehézségekkel küzdő tanulót segítheti munkájában. A feladat értékelése is történhet „online”, így a teljes tanóra az új ismeretek feldolgozására, begyakorlására marad. A tanulók több csatornán át juthatnak információhoz és csoportmunkára is lehetőségük van. A játékos tanulás főleg a házi feladatnál háttérbe szorul az 1.0-ás modellnél. Webes alkalmazásokkal azonban megoldható az egyéni, de akár a csoportos játék is (természetesen fejlesztő jellegű játékokra gondolok). Az IKT segítségével a „hagyományos” feladatok jellege megmaradhat, alkalmazhatóak a 2.0-ás modellben is.

A fogalomtérkép ábrázolja a leírtakat:

[1] Falus Iván (szerk.) Didaktika – elméleti alapok a tanítás tanulásához, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2003. 286-287.old.

Módszertani változások

2010-03-01T16:13:00.000-08:00

A hét a szokás szerint indult a pedagógia szakon: új hét – új téma

A hétfői óra gyakorlatias volt. A MindMeister alkalmazásban dolgoztunk, a heti feladatot készítettük elő, illetve az ahhoz szükséges ismereteket gyűjtöttük és rendszereztük fogalomtérképben.

Mit is kell csinálnunk?

Össze kell hasonlítanunk az IKT által támogatott módszertant az IKT nélküli módszertannal a vita és a projekt témakörében. Ez a héten az első feladat, melyre most próbálok megoldást találni. A továbbiakban választanunk kell a „Didaktika könyvből” a megbeszélés, a magyarázat és a házi feladat közül egyet, melynek el kell készíteni az 1.0-ás módszertani leírását, majd az 1.0 és 2.0 összehasonlításából a 2.0-ás leírást.

Kezdjük az elsővel!

A projektmódszer 1.0 és 2.0:

Mindkét módszer esetében 4 lépcsőt kell megmászni a tanulási folyamat megvalósulásáig. Ezek a következők: döntés/témaválasztás, tervezés, kivitelezés/megvalósítás, értékelés, melyeket a tanár a diákokkal együtt végez. A 2.0-ás modell talán a tanár és diák feladatát konkrétabban határozza meg. A nagyfokú szabadság, az indirekt tanulás, egy komplex probléma megoldása, újfajta tanár-diák viszony, kooperáció mindkét módszerre igaz lehet. Akkor miben más, esetleg miben több a 2.0-ás módszer? A projektmódszer 2.0 egy bizonyos DDM-É modellen alapul és az IKT adta lehetőségeket magába foglalja. A multimédiás projektek lehetősége nyitott. A hagyományos „szóbeli és papír” alapú munkát itt felváltja, már a döntés pillanatában, az IKT eszközökkel segített tanulás. A folyamat közben mindkét modell formatív értékelést határoz meg, a különbség csak a kivitelezésben van.

A vitamódszer 1.0 és 2.0

Vannak alapvető módszertani csomópontok, melyek mindkét modell esetében igazak. Ilyen például az alapvető etikett, logikai struktúra, intellektuális érettség, a vitakultúra ismerete. A diákok mindkét modellben egyenrangúak, a tanári szerep hasonló, csak az értékelés terén válik ketté. A 2.0-ás módszerben a tudás vizuális megjelenítésének lehetősége folytán, az információáramlás visszakövethető, pontosan látszik, hogy ki mit, és mikor szólt hozzá, tehát a tanárnak könnyebb értékelni a diákokat. Továbbá egy kollaboratív, Vita-alapú tanítási módszeren alapul, melyhez egy vitakövető szoftver tartozik. Tehát, mint azt már fentebb sugalltam, a vita 2.0 is IKT hátérrel rendelkezik.

Összefoglaló a didaktikai modellekről

2010-03-01T14:32:00.000-08:00

Azt hiszem abban egyetértettünk már február 22-én, hogy nehéz hét előtt állunk. Az óra elméleti jellegű volt, didaktikai modelleket ismerhettünk meg felületesebben. Ez a futó megismerés nem volt véletlen, hiszen a feladataink között szerepelt, hogy Wikipédia szócikkeket szerkesszünk, így mindenképp el kellett mélyülnünk a négy modell rejtelmeiben. A további ismeretszerzést segítették a Twitteren megosztott, a modelleket ismertető weboldalak linkjei.

A szócikkeket sikeresen létrehoztuk, ki-ki melyik modellt tartotta szimpatikusnak, arról gyűjtött, rendszerezett és osztott meg anyagokat.

A négy modell a wikipédián a következő címeken kereshető:

Cube féle Kibernetikai-információelméleti modell

Carroll-féle tanulási hatékonyság modell

Az oktatási folyamat mikrostruktúrája Nagy Sándor szerint

Báthory Zoltán didaktikai szemléletmódja

Mindez a hét legnagyobb feladatához nyújtott segítséget, mely igényelt némi kreativitást és önbizalmat az említett modellek ismerete mellett. Egy „minél tökéletesebb és rendszerezettebb saját didaktikai modellt kellett felállítanunk” az iskola 2.0 és az osztály 2.0 témájában. Ez a csoportban némi aggodalmat okozott, azonban a feladatot mindenki sikeresen kivitelezte. Nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy amit létrehoztunk az valóban megfelelő-e. Hiszen nincs egy jó megoldás, lehet frappáns és modern, elvontabb és gyakorlatiasabb is.

Nézzük meg, mire jutottunk!

Eredetileg a modelleket a MindMeister alkalmazásban kellett volna felvázolni, ám itt néhányan akadályokba ütköztünk. Éppen ezért kerestünk más, erre alkalmas programokat, lehetőségeket.

Ahányan vagyunk, annyiféleképp közelítettünk a feladathoz. A paletta nagyon színes, rengeteg ötlet, számos eddig passzív ismeret került előtérbe, melyeket most felhasználhattunk.

Csuvár Fruzsi modellje
„MindMeister fogalomtérkép segítségével vázoltam fel az általam fontosnak tartott összetevőket az említett két témakörben, melyek összevonásra kerültek a gondolatmenet következtében.”

Honti Nikolett modellje
„Megpróbálkoztam az Iskola2.0 és az Osztály2.0 modell kialakításával. Az iskola és osztály 2.0-át nem tudtam elválasztani egymástól, nyilvánvaló, hogy része is az iskolának az osztály.”

Kemenesi Évi modellje

Pálvölgyi Krisztián modellje
„Nos, ez lenne az általam egy szűk hét alatt kidolgozott (inkább összedobott) didaktikai modell a web 2.0-ás lehetőségeket is kihasználó iskola 2.0 számára. Nyilván van még rajta pofozgatni való jócskán, de azt hiszem összességében nem is rossz.”

Révész László modellje
„Röviden vázoltam egy lehetőséget, amelyet tovább formálva fejlesztve - akár közösen is, hiszen a konnektivizmus lényege valahol itt rejlik - eljuthatunk oda, hogy a web 2.0 valóban megjelenjen az iskolai szemléletben, ezáltal a gyakorlatban is megvalósulhasson az Iskola 2.0.”

Sebestyen David modellje

„In this model you can see three (four) dark blue arrows. This arrows are representation of the interaction between a specific actor and the school 2.0/ classroom 2.0.”

Szabó Eszter modellje
„Valójában külön mutatom be a két témát, ám egy modellként értelmezhető.”

Wenczel Zsuzsi modellje
…”idáig jutottam az Iskola/Osztályterem 2.0-ról alkotott didaktikai modellemben. Utólag belegondolva már nem is feltétlenül azt tartom fontosnak, hogy ki tudtam-e találni valami újszerűt, sokkal inkább azt, hogy rendszereztem, strukturáltam az ezzel kapcsolatos tudásomat.”

Wittmann Zsolt modellje
…”elsősorban az oktatást, tanulást segítő eszközökre, valamint a tanulók együttműködésére, tudás-megosztására épül. Hangsúlyos a rendszerben a megváltozó tanári és tanulói szerep, valamint ezen szereplők sajátosságai, valamint a társadalmi elvárások, melyek a tananyag-tartalmat, valamint a fejlesztendő kompetenciákat határozzák meg.”

A feladatot többen érdekesnek gondoltuk, ám féltünk is tőle. A végeredmény: a didaktikai modelleket egy teljesen más irányból közelítettük meg, így gondolkodásunk is új irányba sodródott. Tanultunk belőle, rendszerbe foglaltuk ismereteinket. Hasznos volt.

Egy elképzelt modell

2010-02-27T12:47:00.000-08:00

A heti feladat nem volt egyszerű. Nemcsak az eddigi ismereteimet kellett felhasználnom, hanem a kreativitásomra is szükség volt. Az egy másik kérdés, hogy mennyire egyedi az elképzelt didaktikai modellem, melyet az osztály 2.0 és iskola 2.0 köré kellett építenem.

Valójában külön mutatom be a két témát, ám egy modellként értelmezhető. Az osztály 2.0 négy nagyobb egységre tagolható. (Ez nem túl pontos, mivel ez egy folyamat, így nem szakítható elemeire.)

1. A tanulás előkészítése

Tanár: tananyag alapján felkészül az órára (téma, eszközök, szervezés)

2. A tanulás megszervezése

A téma rövid ismertetése, megvitatása (előzetes tudás alapján)
Motiválás, érdeklődés felkeltése – gondolkodás elindítása (tanári feladat)
Javaslatok (feldolgozási irány, eszközök)
Feladatok: differenciálás, esetleg csoportok alkotása)

3. Tanulási folyamat

IKT - használat (állandó tartalommegosztás, aktivitás) – virtuális osztályterem

A tanuló aktív tevékenysége

Ismeret àfeltárás, rendszerezés
Feladatmegoldás à ismeretek alkalmazása

A tanár szerepe

A folyamat követése
Passzív irányítás (segítségnyújtás)

4. Reflexió

Tanuló: önreflexió, társak munkájának véleményezése
Tanár: önreflexió, tanulók munkájának értékelése

A 4. egységből a tanár az 1. egységhez tér, míg a diákok a 2. egységtől kapcsolódnak vissza a folyamatba.

Iskola 2.0

Az osztályok a 3. egységnél kapcsolódnak össze, mikor lehetőségük nyílik a tartalommegosztásra. Évfolyamok közötti kommunikáció és a fiatalabbak segítése, az egymástól való tanulás mind megjelenhetnek. (virtuális iskola)

Didaktikai modellek

2010-02-23T00:26:00.000-08:00

A hétfői óra igazán gondolatébresztő volt. Hogy miért? Összetettsége miatt. Négy didaktikai paradigma felületesebb megismerése volt az óra célja. Azért fogalmaztam úgy, hogy felületesebb, mert a kapcsolódó feladatok eredményezhetik a mélyebb ismeretek elsajátítását. Az óra további olvasásra és gondolkodásra késztetett, ez a hét ennek a témának a feldolgozásával telik majd.
Melyek is ezek a modellek? Az első a kibernetikai-információelméleti didaktikai modell, melynek alkotója Felix von Cube. Némi magyarázat ellensúlyozta a nevének olvasása utáni aggodalmamat, mely a megértés terén feltételezett problémát. A második az angolszász Carroll tanulási hatékonyság modellje. Pár gondolatot egészen biztosan a hét vége felé már tudok hozzáfűzni, most azonban ettől még eltekintenék. Majd következtek a magyarok. Nagy Sándor paradigmáját már közelebbinek éreztem. Folyamat mikrostruktúráját tekintettük át. Végül Báthory Zoltán differenciális tanításelméletével foglalkoztunk.
Bennem megfogalmazódott a kérdés, hogy miből, illetve hogyan fogok majd blogot írni? Mivel fogom megtölteni a sorokat? Nos ezen a héten a második blogbejegyzés tartalmazza majd a feladatokhoz kötődő megoldási javaslataimat illetve próbálkozásomat a nem kis kihívást jelentő hét után.
A feladat pedig egy olyan didaktikai modell felvázolása a MIndMeister segítségével, mely egyrészt az iskola 2.0, másrészt az osztály 2.0 témakörében mozog. A hét folyamán aktívan használjuk majd a Twittert és a Wikipédiát is.

Pár nap után…

2010-02-20T12:42:00.000-08:00

Csak négy nap telt el az első bejegyzésem óta. Négy nap, melyeken aktív felhasználóvá váltam a Web2.0-ás alkalmazások terén. Rendszeresen blogokat olvastam, a twitteren információt gyűjtöttem, kerestem társaimat a közösségi oldalakon, gondolattérképet bővítettem. Továbbá ismerkedtem más blogszolgáltatók felületeivel is és fényképeket töltöttem fel a Picasa felületére. A határidőnaplómban listát készítettem, hogy mikor melyik alkalmazást kell látogatnom, hol kell hozzászólnom és milyen felhasználónévvel, jelszóval tudok belépni. A számítógépem nélkül el sem tudok indulni. Rengeteg idő, türelem, míg mindent megtanulok, megtapasztalok, rájövök a kisebb trükkökre és képes leszek véleményt formálni vagy ajánlani oktatásban való alkalmazásra.
Mégis azt gondolom, hogy nekünk pedagógia szakosoknak meg kell ismernünk ezen alkalmazások lehetőségeit, hogy később kiválaszthassuk és meggyőzően érvelhessünk hasznosságuk mellett. Hány ilyen alkalmazást érdemes oktatásba bevezetni? Véleményem szerint a középfokú oktatásban elég lehet egy vagy kettő alkalmazásra regisztrálni „kötelező jelleggel”. Ez lehet blog valamely eddig még általam nem említett alkalmazás is.
Virtuális közösség, tartalommegosztás, chat, fórum, online profil egy felületen – ez a NING. Meghívásos alapon működik a rendszer, így csak a létrehozó maghívottjai lesznek tagok. Egy osztály virtuális közösségben alkothat, ahol lehetőségük nyílik segíteni egymásnak, információt cserélni, iskolai vagy iskolán kívüli témáról beszélgetni. Ha a rendszerben a tanár is jelen van, irányíthatja, tanácsaival elláthatja a tanulási folyamatot, esetleg segíthet felzárkózni azoknak a tanulóknak, akik kicsit lemaradtak. Természetesen ebben az esetben az iskolán kívüli témák korlátozódnak azokra, melyeket a „tanár is hallhat”. Ez az alkalmazás e-learning keretrendszer hiányában remek lehetőség az e-tanulás szervezéséhez, tervezéséhez. Bár a tanár ugyan olyan státuszban jelenik meg, mint diákjai és számos funkció nem áll a rendelkezésére, mely egy e-learniges felületen adott, szükség esetén mégis alkalmazható.
Egy kép, néha többet mond a leírt szövegnél. Egy téma képekben való feldolgozásához a Flickr nevű alkalmazás segíthet. Lehetőséget nyújt képek feltöltésére, szerkesztésére, rendszerezésére, majd ezek társakkal, érdeklődőkkel való megosztására.
A alkalmazások palettája nagyon színes, tudnunk kell jól választani és hasznosan felhasználni.

Új félév, sok új cél és kihívás vár rám pedagógia szakosként…

2010-02-16T08:01:00.000-08:00

Rögtön itt az első: blogbejegyzést írok – ez a kihívás része a fenti címnek. Pedagógia szakon az „Informatika az oktatásban” kurzus új módszertani alapokon indult el. Érdekesnek ígérkezik. Sok munkával jár majd, sokkal többel, mintha hagyományos keretek között egyszerűen megtanulnám, amit követelményként állítanak elém. Vállaltam.

Első óra a gépteremben. Web2.0-ás alkalmazásokra regisztrálunk szorgosan. Egyiket a másik után fedezem fel, melyik mire jó, hogyan segíti elő a hatékonyabb tanulást. Mit fog majd nekem nyújtani a félév során? Mire használható az oktatásban?

Ezen az órán többet megtudtam csoporttársaimról, mint az eddigi félévek alatt összesen. Van ebben a konnektivista módszertanban valami. Ha azok az ismeretek is így áramlanak majd, melyeket a kurzus során el kell sajátítanom, kijelenthetem, hogy megérte belevágni. Eddig egyetlen hátrányát tapasztaltam: a nevem nem túl ritka, így mire minden alkalmazásnál sikerült szabad felhasználónevet találnom, már egy egész listát írhattam, összekapcsolva az alkalmazásokat a különböző felhasználóneveimmel.

Melyek is ezek az alkalmazások, amelyekre regisztráltunk. Kezdjük rögtön a közösségi oldalakkal! A Facebook és az Iwiw egyre népszerűbb. Online profil létrehozására ad lehetőséget továbbá az ismerősök, barátok megkeresését, a velük való kapcsolattartást segíti. Az oktatásban alkalmazva segítheti a csoportkohéziót, a kommunikációt. Személyesebb tartalmat szolgáltathatunk, mely a tanárnak is lehetőséget ad a diák pontosabb megismerésére. Az Iwiw és a Facebook oldalán megjelenő üzenőfalhoz, illetve hírfolyamhoz hasonló a Twitter. 140 karakter terjedelemben oszthatok meg információt az engem követőkkel. Ez lehet szöveg, kép, videó stb. Ha a tanár egy érdekességre szeretné felhívni a diákok figyelmét, vagy valamilyen szorgalmi feladathoz kíván forrást megadni, ez az alkalmazás tökéletes. Csak egy linket ad meg és a diák már nézheti is a videót vagy olvashatja a tanulmányaihoz kötődő cikket, esetleg blogbejegyzést. Mindezt otthon az érdeklődése szerint, majd véleményezheti a látottakat, hallottakat. Nem is kell messzire mennünk, ha már a blogbejegyzést említettem. Blogszolgáltatónál való regisztrációnk elősegíti a felmerülő témakörök elmélyültebb megismerését. A blogbejegyzések létrehozása fejlesztheti a kritikai gondolkodást. Miképpen alkalmazható középiskolában? A tanórák rövidsége nem ad lehetőséget minden egyes tanuló véleményének, gondolkodásának megismerésére, pedig a tanulók egymástól is sokat tanulhatnak. Egy blog indítása megoldás lehet az említett problémára. A tanulók saját blogbejegyzéseik szerkesztésén túl RSS olvasót alkalmazhatnak a társaik blogbejegyzéseinek követésére. Így lehetőség nyílik hozzászólni, véleményezni mások írásait. Továbbá a tanár is nyomon követheti gondolataikat és az esetlegesen kialakuló viták fejleményeit.
Egy bonyolultabb témakör feldolgozására nyújthat segítséget a MindMeister alkalmazás. Fogalomtérképet készíthetnek a tanulók, mely elősegíti az összefüggések meglátását és fejleszti a kreativitást. Szerkeszthetik egyet közösen és egyedül is. Ha az egy diák egy fogalomtérkép megoldást választjuk, akkor szintén figyelemmel kísérhetik egymás munkafolyamatát. Ötleteket meríthetnek egymás munkáiból, sőt esetleges hiányosságaikra is maguktól jöhetnek rá.
Sokszor probléma, hogy egy diák által tartott kiselőadás nyomtalanul elvész, mintha meg sem tartotta volna. Sokszor a tanulók oda sem figyelnek, mert társuk csak hosszasan beszél, nem is mindig túl figyelemfelkeltő amit mond. Mennyivel jobb lenne, ha az előadás maradandó, később is újraolvasható lenne. A SlideShare portálon prezentációt oszthatnak meg egymással, melyet Facebook profiljukhoz csatolhatnak.

Ha ezen alkalmazások mellé egy e-learning keretrendszer is kiépítésre kerül, ahol a tanulók kicsit „maguk között” lehetnek, valóban beszélhetünk informatikáról az oktatásban.

Kíváncsian várom, hogy nálunk pedagógia szakon miképpen valósul meg a fent leírt alkalmazásokkal támogatott oktatás. Vajon mely alkalmazások lehetnének még hasznosak, melyeket lehetne konstruktív módon felhasználni a tanulási folyamatban?